Örök képmás - Képteológia a zsidó-keresztény hagyományban

A Szinaj-hegy "képénél" az orthodox szemlélet értelmében a három és félezer évvel ezelőtti isteni "leereszkedés" vagy "alászállás" is szimbolikus értelmet nyer. Eszerint az ikon, mint szellemi kép nem más, mint az isteni aláereszkedés színtere; időből és térből kiszakított pillanat burkába zárva a tanúságtevők ott állnak újra és újra a hegy tövében...

Persze tudjuk jól, hogy az előbbi (teljesen szubjektív) interpretációt keresztények százmilliói sohasem hitték és hiszik el, és az ikonkultusz mély árkot von a kereszténység mindenségén belül. Hogyan lehetséges mindez? Lényegében véve erre a kérdésre keresi a választ - közvetve vagy közvetlenül - e kötet valamennyi írása. Na és persze még valamire. Mennyiben függ a tanúságtétel legszemélyesebb jellege az iménti, nagyon is elvontnak tűnő teoretikus megfontolások - lehetőleg - hiánytalan megértésétől?