Kontárok ideje

Az 1988 és 1994 közötti, úgynevezett rendszerváltó években játszódnak a történetek, amelyeket Ács Margit felidéz. Ebben az időben családi kapcsolatokat, barátságokat dúltak fel a politikai ellentétek, mert korábban, a szabad véleménynyilvánítás tilalma miatt a véleményalkotás, tehát a nézetek artikulálása is elmaradt, és hirtelen szakadt az emberekre a felismerés, hogy milyen éles különbségeket rejtett a látszólagos egyetértés, mekkora indulatok feszülnek a csak elvinek látszó vitákban, mennyi titok pattan ki, és mennyire behálóz mindent a rejtőzködő, de valahogy mindig felismerhető érdek. Az egyéni sorsokba is durván beleavatkozott a változás: a biztonságosnak hitt munkahelyek megszűntek, új igényeket támasztott a teljesen új tudásanyaggal szembesülő, felkészületlen felnőtt nemzedékek elé az új világ, amelyről hamar kiderült, hogy nyerteseit tekintve nagyobbrészt a régi.

A kötet legszembeötlőbb vonása a pártállami korszak etikus ellenzéki magatartását a változásba beépítő, majd félretolt, leselejtezett értelmiségi rétegnek a megjelenítése, ami elől mindeddig kitértek a magyar prózaírók.

Ács Margit az elmúlt húsz évben esszéket, tanulmányokat, kritikákat publikált, szépprózai köteteinek eddig nem volt folytatása. E novellaciklus a prózaíró újrakezdése, a húszévi kivárás eredménye lehet az anyagbőség, és talán az érett, bátor problémalátás is.